„Tápé a szegedi nagytájnak hagyományokban leggazdagabb néprajzi szigete” – írta a faluról a kiváló szegedi néprajztudós és művészettörténész, Bálint Sándor professzor (1904-1980). A vallási népélet, a helyi archaikus hiedelmek és a tápai népszokások mind mai napig érdekes és el nem hanyagolható területét képezik a néprajzi kutatásoknak és gyűjtéseknek. Nem véletlen Bálint Sándor alapvető szakrális néprajzi munkáiban oly sok tápai hagyománnyal találkozhatunk.
Tápé területe – mint arról a régészeti leletek tanúskodnak – már a legrégebbi időktől kezdve lakott hely volt. A kilencedik-tizedik század fordulóján a honfoglaló magyarok nagyszámú avar népességet találtak a település környékén, amely akkor a dunai bolgár állam fönnhatósága alatt állt. Tovább...